Sosem érdemeltél meg... 

Ha el akar veszni, hagyd, hagy csinálja. Tűnjön csak el, menjen. Sétáljon olyan messzire, amilyenre csak tud. Ne is keresd. Nyugodtan hátradőlhetsz, mert ha a tiéd, vagy ha még szükséged van rá, akkor úgyis előkerül, vagy egyszerűen csak rábukkansz. Ennyire egyszerű ez.

Nem tudom, hogy hogyan csináljuk majd végig. Hogy látlak-e valaha újra. Valamit őrizni fogok magamban mélyen, amit soha nem veszíthetek el. Ami nem kophat el. Amit nem fest feketére semmilyen tinta. Valamit, ami láthatatlan. Valamit, amit minden egyes pillanatban éreztünk, ahogy…

Irtam egy levelet.... neked.

"Sokat gondolok rád." Akik szeretik egymást, gyakran mondják ezt a másiknak... De ha igazán, szíved mélyéből, testedből-lelkedből szereted, akkor ez a mondat csak gyenge leírása a valóságnak. Mert ha így szereted, akkor nem "sokat gondolsz" rá, hanem mindig. Sőt. Nem is gondolsz…

Néha egy kép többet elmond, mint bármi más.. Ez a kép abszolút tökéletes példa erre. Emlékek.. gyönyörü, édes emlékek.. Erőt adnak, egekig emelnek, majd a következő pillanatban a földön találod magad. Porosan, koszosan...átverve. telik az idő.. érzed hoyg hiányzik valami..…

Mocskos idegesitő  tud lenni ha valaki állandóan a NYOMODBAN VAN... túlzás nélkül.. váltohathatja a lakhelyet... de úgy is tudom..:)

Ismét irtam neked.. remélem még felméssz a blogra..

Minden este kitéptelek a szívemből, de te reggelre újra ott voltál

... :)